A legcsúnyább éttermi átverések

Nemrégiben egy brazil turista két sörért és egy gulyásért hetvenötezer forintos számlát kapott. Ez szimpla zsarolás, nem átverés. Azok az éttermek, amelyeket ezek után jobb lesz messzire elkerülni, többnyire jóval kifinomultabb módszerekkel dolgoznak. Benéztünk a maradékfelhasználás és a romlott húsok kulisszái mögé.

Amikor vastagon fog a toll
Természetesen a brazil turistáéhoz hasonló eset csak ritkán fordul elő. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivője, Fülöp Zsuzsanna szerint éves szinten mindössze 5-6 alkalommal jelentenek hasonló esetet. Tavaly összesen két éttermet kellett bezárni ilyen ügy miatt. Persze ennél sokkal több incidens történik, de a kisebb volumenű ügyek kapcsán a vendégek inkább a bosszankodást választják a feljelentés helyett. Gyakori trükk, hogy egynémely szolgáltatást utólag pluszban számláznak ki anélkül, hogy erre felhívnák a vendég figyelmét.

Verával (31) fordult elő, hogy a finom vacsora után egy különös tételt talált a számláján: az élőzenéért külön díjat (ezer forintot) számoltak fel, pedig csak egy nagyon öreg bácsi harmonikázott hamiskásan. Szintén bevett fogás az akciók furcsa értelmezése. Egy angol fórumozó például egy magyar étterem kapcsán arról panaszkodott, hogy a hely aznapra mindenre 50%-os kedvezményt hirdetett, de ezt a számlán úgy értelmezték, hogy az ételek árából 30, az italokéból pedig 20% kedvezményt adtak. Az is gyakori, hogy egy-két plusztételt (a sok között úgysem látszik alapon…) a kicsit többet alkoholizáló vendéggel próbálnak lenyeletni.

Ne dobd ki, jó lesz az még!
Gulyást húslevesből és pörköltből? A legcsúnyább éttermi átverésekEgy névtelenségbe burkolózó szakács szerint, ha egy étel a földre esik, de tíz másodpercnél kevesebb időt tölt lent, az olyan, mintha le se esett volna. És ez egy nagyon finom hozzáállás! A kevésbé lelkiismeretes séfek nem szeretik a drágán megvásárolt alapanyagokat a kukában látni. A 3-4 napos húsokat ecetes lével „szokás” átmosni, majd egy vastagon sózás után erős fűszerezés és/vagy fokhagymázás következik, ami végképp elnyomja az esetleges kellemetlen mellékízt. A panír is tökéletesen álcázza a nem túl friss állagot, ezért a gyanús húsokat gyakran a rántott szeletek között találjuk.
Egy balatoni étterem kapcsán hallottuk a rémhírt, hogy a szakács addig-addig gyűjtötte a megmaradt falatokat, amíg azok ki nem tettek egy teljes adagot, majd ezután szemrebbenés nélkül újra felszolgáltatta azt. Hidegtálak (szalámik, sajtok…) esetében ez szinte észrevehetetlen, ezért a lebukás veszélye nélkül használható trükk.
Gulyást húslevesből és pörköltből? A legcsúnyább éttermi átverésekAranyszabály, hogy darált húsból készült ételt étteremben nem eszünk. A bolognai szósz vagy a hortobágyi palacsinta a maradékok igazi melegágya. Cukrászdákban a puncsszelet bír hasonló funkcióval, de nemcsak a desszertekkel és a főételekkel kell vigyázni. A húsleves maradékát másnap némi citromlével feljavítva simán felszolgálják nekünk tárkonyos ragulevesként, valamint egy gulyáslevesszerű löttyöt is simán összedobnak az előző napi pörkölt és a húsleves maradékából. Az italok esetében főleg a sörrel kell vigyázni nyár idején. A hűtetlen udvarokon tárolt hordók könnyen megbuggyannak a melegben, amitől a sörnek a szokottnál jóval savanykásabb íze lesz. A gyomorrontás ez esetben szinte garantált.

Olcsósítás
Gulyást húslevesből és pörköltből? A legcsúnyább éttermi átverésekUgyan a fogyasztóvédelmi hatóság szerint a fogyasztó megtévesztésének minősül, ezért büntetendő, de a vendéglátósok gyakran cserélik ki a drága alapanyagokat olcsóbbakra. Ásványvíz helyett így kaphatunk szódát vagy csapvizet (kérjük meg a pincért, hogy ne nyissa ki az üveget), e sorok íróját pedig még diákmunkásként kötelezte az étteremvezető arra, hogy ha a vendég a drágább sört kéri, mindig az olcsóbbat csapolja neki, mert úgyse veszi (és nem is vette…) észre a különbséget. Libamáj helyett sajnos még mindig sok helyen szokás kacsamájat felszolgálni (a méret azért itt árulkodó), a hagymás rostélyosban pedig a marhahúst ügyesen tudja helyettesíteni egy jól bemustározott sertéstarja. Egy borjúpörkölt is készülhet pulykacombból, ha vörösborral elcsapják az ízét. A márkás rövid italokat pedig van ahol előszeretettel cserélik kommerszre, főleg a koktélok esetében, ahol az alkohol mennyiségével is sokat tudnak „spórolni”.

Az Abcnews amerikai portál összeállította a tíz leggyakoribb módot, amellyel a vendéglők – földrajzi elhelyezkedésre való tekintet nélkül – átverik a betérőket. Úgy látjuk, erős erdélyi harcedzettsége ellenére ezekre mifelénk is számíthat a nyájas olvasó.

1. A második legolcsóbb borra számítják fel a legnagyobb áfát. A vendégek ugyanis fukaroknak sem szeretnének tûnni, de túl drágán sem boroznának. Éppen ezért a legtöbben a második legolcsóbb nedût választják, ám ezt a szemfüles vendéglősök tudják. És jól profitálnak belőle. Ne tessék szégyenkezni, ha szûkös a keret, tessék a legolcsóbbat választani. Vagy a harmadik legolcsóbbat.

2. A várakozási idő kiszámíthatatlan. A legelmélyültebb kutatások sem tudnak magyarázattal szolgálni arra, hogy mitől függ a kiszolgálásra várás hosszúsága a vendéglátásban. Az alapcsel az, hogy rendeléskor mindig hosszabb várakozásra készítik fel a vendéget, mint a szükséges idő. Így elégedett lesz a gyorsabb kiszolgálással, ráadásul hosszabb várakozási időre felkészülve több aperitifet rendel.

3. A vendéglők újrahasznosítják a maradék italokat. Mármint az üvegben hagyottakat, sajnos. A konyhán, főzésre használják, vagy pohárban mérik ki újra. A legjobb tehát meginni a megrendelt palack bort.

4. A specialitások rendszerint nem különlegességek. Gyakran prémiumot is kapnak a pincérek azért, hogy ajánlják a ház különleges, aznapi ajánlatát, mint egyedit és kihagyhatatlant. Ennek a menütípusnak gyakran az a célja, hogy drágábban adja el az olcsóbbat, továbbá, hogy a ház olyasvalamitől szabaduljon, amitől másként nem tudna.

5. „Saját készítés?” Igen, részben az. Gyakorta a felszolgálók nem hazudnak, amikor azt állítják, egyes hozzávalók házi készítésûek. Arról nem szólnak, hogy kinek a házában készültek. Egyáltalán nem ritka, hogy előre készített szószokat, előre ízesített húsokat használjanak a konyhán.

6. A pincéreket mérhetetlenül idegesítik a különleges kívánságok, és szeretik csak látszólag teljesíteni azokat. Éppen ezért csak akkor érdemes különleges óhajainkkal előállni, ha nagyon muszáj. És akkor mondjuk el a teljes igazságot, az ok-okozati összefüggéseket. Például, hogy allergiásak vagyunk a majonézre, ezért nem kérünk belőle az általunk választott salátához, mégha járna is hozzá. Azért kínoktól fetrengő vendéget senki sem szeretne, az túl feltûnő.

7. A citromkarika az italban kevésbé egészséges, mint gondolnánk. Az italokba tett citromkarika a legkoszosabb élelmiszer a vendéglőben. A citromszeleteket elöl tartják, hogy könnyen elérje őket a báros, és jó sokat készítenek elő belőlük. A szabadon álló karikákat az egyszerûség kedvéért leginkább kézzel helyezik az italba.

8. Kevés vendég, lassú kiszolgálás. Mi tagadás, a pincér is ember. Szeret a munkahelyén pletyózni, telefonján netezni, olvasgatni. És mikor is lehet mindezt a legkönnyebben? Igen, helyes a válasz: amikor kevesen vannak az étteremben. Így hát paradox módon, midőn egy majdnem üres vendéglőben a legkörültekintőbb kiszolgálást várnánk, a legkevésbé figyelmeset fogjuk kapni.

9. A frissen rendelt kávénk lehet, hogy koffeinmentes lesz. Zsúfolt vendéglőben lennünk sem könnyû. Ha túl sok a kérés, a gyorsaság kedvéért a pincérek a legkönnyebb utat választják. Például ha épp kész van egy koffeinmentes kávé, faarccal a kávézni kívánó vendég elé teszik, és azon sem fognak problémázni, ha zöldtea helyett éppen hársfateát tudnak szervírozni.

10. A menüt úgy állítják össze, hogy a vendég minél többet költsön. Az árak elhelyezése, a betûtípusok, a kiemelések, a keretek, az aláhúzások akként szerepelnek az étlapon, hogy minél inkább a drágább kínálatot helyezzék előtérbe. Tessenek hát alaposan bogarászni a lapok között. Jó étvágyat kívánunk!



Hozzászólások