Japánban a gyerekek a szüleikkel alszanak, meglepő, de ez nagyon jó hatással van rájuk!

Amikor egy gyerek megszületik nem is kérdés, hogy hol aludjon, természetesen a saját kiságyában. Igen ám, de sok esetben a csecsemők bebizonyítják, hogy ők a főnökök a családban, mert akár a kiságyba, akár a babakocsiba tesszük őket, sehol sem érzik jól magukat és egyfolytában sírnak.

Egy apuka azt mesélte, hogy néhány sírással és nemalvással töltött éjszaka után fogta a kislányát, kivette a kiságyból és lefektette maguk mellé, a szülői ágyba. Azóta már eltelt 8 év, de a kislányt még mindig nem lehet rászoktatni, hogy a saját szobájában aludjon.

A gyerekek és a szülők egy szobában alszanak

A fenti sorokban említett apuka elmondta, hogy amikor a kislány 3 éves lett, akkor már elviselhetetlenné vált az alvás a gyerekkel egy ágyban, de bármit is próbáltak tenni ez ellen, nem jártak sikerrel. Annyit elértek, hogy a gyerek elaludjon egyedül, de az éjszaka közepén felébredt és ismét a szülőkhöz ment aludni. Mit tehet ilyenkor a szülő? Persze, hogy nem mond nemet a gyermekének.

Egy napon az apuka kezébe került véletlenül Christine Gross-Loh “Parenting Without Borders: Surprising Lessons Parents Around the World Can Teach Us” című könyve és ebből megértette, hogy helyesen bánik a kislányával az alvást illetően.

A gyerekek nevelésére nincs általános recept, minden szülőnek éreznie kell, hogy szeretettel, odaadással és figyelemráfordítással neveli a gyermekét.

Japánban fel sem tevődik a kérdél, hogy a gyerekek külön szobában aludjanak, mert minden gyerek a szüleivel alszik.

A japán szülőknek és gyerekeknek más az alváshoz való hozzáállásuk, a gyerek ott alszik, ahol neki kényelmes. Christine Gross-Loh a következőképpen ír erről:

“A japán ismerőseim közül senki sem rendezett be külön gyerekszobát és a kiságy a nappali alvást szolgálta, nem az éjszakait. A japán édesanyák nem értenek egyet azzal a ténnyel, hogy a gyerekek külön szobában aludjon, ellenkezőleg ők nem akarják hagyni, hogy a gyerekek egyedül legyen. Jó szülőnek lenni azt jelenti, hogy tudnunk kell, mire van szüksége a gyereknek anélkül, hogy a gyerek ezt sírással jelezné, segítsük a gyermekeinket abban, hogy harmonikus életük legyen.”

Japánban nincs probléma az álmatlansággal vagy a kevés alvással, az orvosok azt tanácsolják a szülőknek, hogy aludjanak együtt a gyermekeikkel még akkor is amikor a gyerek első iskolás éveit kezdi, mert az iskola erős stresszt jelenthet a gyerekek számára és a szülőkkel történő együtt alvás segít túljutni ezeken a nehézségeken.

Mi arra tanítjuk a gyerekeinket, hogy önállóak legyenek és arra törekszünk, hogy minimális segítséget nyújtsuk nekik. Sok szülő azt gondolja, hogy ez így helyes, de lássuk csak mit is olvashatunk erről a témáról a fentiekben említett könyvben.

“Amikor a gyerek túlságosan ragaszkodik a szülőhöz, akkor mi szülők már a gyerek jövőjén gondolkodunk és azon emésszük magunkat, hogy mi lesz a gyerekkel akkor, ha mi már nem leszünk mellette. Ha a gyerek éjszaka sír, akkor egy anya megérti, hogy a gyereknek is nehéz, de egy jó szülő meg kell tanítsa a gyermekét arra, hogy túljusson a nehézségeken a saját erejéből.”

A keleti országokban az ilyen hozzáállás aggasztónak tűnhet, azokban a kultúrákban azt vallják, hogy a gyerekek és a szülők együtt alvása nagyon jó hatással van a csemetékre és fontos számukra a bensőséges kapcsolat kialakítása miatt is.”

“A japánoknak az a véleménye, hogy mivel a gyerekek a szülőkkel alszanak, sokkal könnyebben be tudnak illeszkedni a közösségbe, azok a gyerekek akik még alvás közben is a szülők mellett vannak jóakaratú felnőttekké válnak. A japánok szerint, ha egy gyerek nagyon ragaszkodik az édesanyjához az nem beteges ragaszkodás, sőt ők úgy tartják, hogy ez egy alapot jelent a gyerek fejlődésében és sokat segít abban, hogy sikeres legyen az életben.”

A kaliforniai egyetem pszichológus professzorai, Meret Keller és Wendy Goldberg egy felmérést készítettek az iskoláskorú gyerekek, szüleikkel való viszonyáról. Az eredmény elképesztő, azok a gyerekek akik külön aludtak a szüleiktől, hamarabb megtanulták azokat a dolgokat amelyek a mindennapi élethez szükségesek, és azok a gyerekek akik a szülőkkel együtt aludtak önellátóbbak és magabiztosabbak, ők könnyebben elrendezik a problémájukat más gyerekekkel és kényelmesebben érzik magukat szokatlan helyzetekben.

A fentiek szerint nem érdemes erőltetni, hogy a gyerek egyedül aludjon a saját szobájában. Néha hagynunk kell, hogy a probléma magától megoldódjon. A gyerekeknek érezniük kell, hogy biztonságban vannak és a szülő kötelessége, hogy megteremtse ezt az atmoszférát.
Mindenki a saját belátása szerint neveli a gyerekét, erre nincs általános recept. Figyeljétek meg, hogy mi tesz jót a gyerekeiteknek és azt a praktikát alkalmazzátok.
Mindenesetre tartsátok szem előtt, hogy a gyerekkel egy szobában aludni sok kutató és szülő tapasztalata szerint nem káros, akár jó hatással is lehet a gyermekekre.



Hozzászólások