Retró körkép: A ’80-as és ’90-es évek gyermekei

Sokan és sokszor nagy sóhajok közepette idézzük fel gyermekeiknek saját gyermekkorunkat. Hogy mennyivel másabb, barátságosabb, békésebb, lassabb volt az az élet. És mellette persze elmorfondírozunk, hogy hová suhant el az a sok év? Még mindig gyereknek érezzük magunkat. De a világ rohan, szerencsés esetben velünk, és nem mellettünk.

Gyalog jártunk, minket nem kellett külön levegőzésre küldeni, vagy kiimádkozni a számítógép elől. Ha egyszer megmutattak nekünk egy útvonalat, legközelebb már egyedül, vagy kortársainkkal mentünk. Nem volt szükségünk Google Mapsre. Állandóan a szabadban voltunk. Leveleket gyűjtöttünk, vagy épp gesztenyét, fociztunk, tollasoztunk, mozogtunk. Bunkert építettünk a kert végében. A játék, a móka sötétedésig tartott, az volt a jel, hogy ideje hazaindulni, nem az okosóra, vagy a mobiltelefon.

A boltokban a kenyér kenyér volt, a tej pedig tej. Persze, kisebb volt a választék, de a döntés is egyszerűbb volt. Hírből sem hallottunk bio, vagy ilyen-olyan mentes termékekről. Nem ásványvizet, vagy ízesített vizet ittunk, hanem szódát. Patronosat. Kevesebb TV és rádió csatorna volt, mégsem unatkoztunk. Szerettük, néztük, hallgattuk, ami volt. Persze azoknak a műsoroknak a célja, és a nívója is egész más volt, mint a maiaké. Na meg olvastunk. Rengeteget. Könyveket, magazinokat, képregényeket. Nagyobb teret kapott a fantáziánk, és több időt az agyunk, hogy elmerengjen az impulzusokon. Én nem bánom, hogy ebben a korban nőttem fel.

Ha a fentieket olvasva óhatatlanul is bólogattál, akkor pacsi, te is ehhez a korosztályhoz tartozol!

Hozzászólások