Ezt a történetet egy barátom mesélte el nekem (az engedélyével úgy mesélem el ezt, ahogy nekem tetszik.)
Az egyik barátom egy sikeres üzletember, de nem kérkedik ezzel (kerékpárok, pólók, hátizsákok, szabadidő ruházat – ez mind az ő biznisze). Az iskolában, ahol a lánya is tanul, a szülők egy csoportja úgy határozott, hogy ki kellene cserélni az iskolapadokat, melyek így néztek ki:
Mégis újat szerettek volna. Szülői értekezletet követően a szülők két csoportra oszlottak: az egyik csoport elő tudta teremteni a rájuk eső részt, 7-en nem vállalták (arra hivatkozva, hogy nincs felesleges pénzük). Annak ellenére, hogy szembesültek azzal a ténnyel, hogy a saját gyermekeiknek a régi iskolapadban kell majd ülniük. Ekkor ajánlotta fel a barátom, hogy ha egy kicsivel többet dobnak össze, akkor mindenkinek lesz új padja, de a szülők bolondnak nézték őt (miért kellene nekünk többet fizetni, akinek nincs pénze – az maradjon a régi iskolapadban.)
Ennek az lett az eredménye, hogy a barátom elhatárolódott a pénz összedobástól. Mert ha elfogadták volna az ajánlatát, akkor az osztály két csoportra oszlott volna a „gazdagokra” és „szegényekre”, ezért mondták a felvetésére a többiek, hogy ez badarság.
Eltelt egy bizonyos idő. Az osztály új iskolapadokat kapott. Kb. ilyeneket:
Négy régi iskolapadot az egyik sarokba tettek, mondhatjuk így kialakítva egy „gettót” a szegényeknek. Néhány anyuka mosolygott. Amikor a barátom megkérdezte őket, hogy ez nem emlékezteti-e őket egy jelentre „egy orosz sorozatból” a magán és az állami rendelők betegeiről, azt a választ kapta: „Miért is ne tennénk!? Megengedhetjük magunknak!”
Eltelt egy nap. A következő napon a régi iskolapadok helyén újak jelentek meg. Kb. ilyenek:
És még új székek is. Kb. ilyenek:
És mi lett ebből. Most a mosolygós anyukák értetlenkednek és futkároznak, hogy lehet ekkora diszkriminációt elkövetni, miért nézik le a gyerekeiket, hisz itt mindenkinek egyenlőnek kellene lennie. A barátom nézi őket és csak nevet rajtuk.
Az egyik apukának, aki azt a kérdést tette fel ”Miért csináltad ezt?” azt válaszolta: „Vegyed ezt egy társadalmi kísérletnek.”
Amúgy is ti szerettétek volna azt, hogy a gyerekek egyik felének másfajta iskolapadja legyen, úgy látom teljesült a kívánságotok!
Tetszett a cikk? – akkor nyomjon a megosztásra és ossza meg a barátaival!
- A nő akkor is elhagy, ha szeret! A nő nem tud úgy élni, hogy a férfi nem törődik vele!
- A baba hangosan kacag, miközben apa összetép egy papírt! Hát van ennél jobb móka?
- A kutatók szerint 40 éves kor felett, csak heti 3 napot kellene dolgozni
- A pap aki eltörölte az egyházadót a templomban, ahol szolgál
- Egy esztergomi iskolában 130 diákjából 130-an megbuktak félévkor
Szinte hihetetlen, hogy egy nő elmenjen ha szeret, de mégis több esetben előfordul. A nő számára mindez lehetséges, ne ítéljük el őt, csak akkor érthe
Nincs olyan szülő, aki megállná, hogy ne nevessen, amikor a gyermeke kacag. Ma egy olyan videót mutatunk, amiben egy 8 hónapos kisfiú olyan vidáman ne
A munkaidő és a pihenés közötti egyensúly betartása minden ember számára fontos lenne, mert amilyen fontos a munka, ugyanolyan fontos a pihenés is. Ah
Egy a Moldovai Mihuleni faluban szolgáló pap, Ioan Graur eltörölte az összes egyházadót. Minden pap az ő példáját kellene kövesse az országban – az ő
Az esztergomi Balassa Bálint Szakközépiskola és Szakiskola 9. évfolyamának 130 diákjából 130-an megbuktak félévkor – írta a 444.hu. Közülük 88 gyereke

